Dohányzás a filmvásznon – régen és most

Akárhogy is, az 1950-es évek azért mégsem voltak annyira sötétek. Hála a kor hősnőinek, akik segítettek átvészelni a hétköznapokat mind a katonáknak, mind pedig az egyszerű, munkásembereknek egy-egy kártyanaptár, vagy reklám formájában. Ez idő tájt a popkultúra meghatározó tényezőinek számítottak az úgynevezett pin-up girl-ök, akik tökéletesen megtestesítették az akkori nőideált; egy kicsit talán minden lány vágyott arra, hogy hasonlítson Marilyn Monroe-ra, vagy Bettie Page-re, a fekete-fehér filmek királynőjére. Ezek a lányok nem egyszer szerepeltek dohánytermékeket reklámozó plakátokon, szórólapokon, ezzel akarva-akaratlanul népszerűsítve azokat.

Aztán gondoljunk csak Randal Kleiser filmjére, a Grease-re, melyet 1978-ban mutattak be a mozikban John Travolta és Olivia Newton-John főszereplésével. Jellegzetes, és meghatározó mozzanat, amikor a jó kislányból bőrruhás dominává mutálódott Sandy eldobja, majd cipője sarkával eltapossa cigijét, és odalibben Travoltához, aki teljesen elképed az új Sandytől. James Dean, aki 24 életéve alatt 33 filmben és sorozatban szerepelt, szintén nagy dohányos volt, rendszeresen fotózták cigivel – és motorral -, az ember lányának pedig a mai napig is felcsillan a szeme régi képeinek láttán. A Guns N’ Roses gitárosáról, Slashről (aki még koncertezés közben is dohányzott), Clint Eastwoodról, Al Pacinoról, a régi westernfilmekről, illetőleg a Bud Spencer filmek főgonoszainak szokásairól már nem is kell szót ejtenem, mind-mind füstölögtek a forgatás alatt, akár a gyárkémény. Columbot is ide vehetnénk a szivarjával, de érthetetlen okokból kifolyólag az sosem égett… hogy akkor miért kellett a szájába raknia? Rejtély.

Az Európai Unióba való belépés hozta magával a cigaretta reklámokban való felbukkanásának tiltását, és már a filmekben is szabályozzák megjelenését. Pozitív tényezőként mindenesetre semmiképpen sem bukkanhat fel, ha a főszereplő kezében lóg egy szál, akkor barátainak, rokonainak, szomszédjának, kutyájának, macskájának, porszívóügynökének mindenáron bíztatnia kell az addíciójától való megszabadulásra. Erre példaként először a Szex és New York Carriejét alakító Sarah Jessica Parker jut eszembe a Marlboro Light-tal, de ha tovább kutatok, találok New Yorknál közelebbi helyen is nagy dohányosokat, olyanokat, akik még nagykorúnak sem számítanak. Így kerül elő a Skins, egy brit sorozat, ahol a tinédzserkor válságaival küszködő fiatalok rendre a nikotinhoz nyúlnak. Bruce Willis is füstölgött a Die Hard-ban, és ő is igencsak stílusosan adta elő.

Vajon valóban olyannyira hasonlítani akarunk sztárjainkra, hogy ezért még a saját egészségünket is hajlandóak vagyunk károsítani? Vagy ez mindenkinek a saját választása…

Szerző: Besenyei Cintia