Chris Corner (IAMX) interjú
Igen, az, egyfajta hozzáállás az élethez. A zene szoros összefüggésben van a színpad látványvilágával, és a videókkal is. Ennek legfőbb oka, hogy érzelmi energiákat szeretnék felszínre hozni. Szabadság, hogy az lehetek, aki vagyok. Remélem a rajongóim is ezt érzik.
Hogy választod ki a zenészeidet?
Ők a barátaim. Fontos, hogy valamiféle szoros kapcsolat legyen köztünk, így általában elég sokáig tart megtalálni a megfelelő embereket. Nem a tökéletességre törekszem ilyenkor. Persze, jónak kell lenniük, de nélkülözhetetlen, hogy emberileg is egy hullámhosszon mozogjunk.
Nemrég készítettél klipet a Dance With Me című számhoz. Mesélnél erről?
Az nem egy hivatalos videoklip. Decemberben Portugáliában jártam, a szobámból gyönyörű volt a kilátás, és fel akartam használni az albummal kapcsolatban. Szóval fogtam ezt a dalt, és készítettem hozzá egy egysnittes vizuált. Nem mondanám videónak, inkább csak egy darab.
Mikor a President vagy a Bernadette című dalokat hallgatom, a cirkusz világa idéződik meg előttem nagy, szürreális elefántokkal és ijesztő bohócokkal. Vonzó számodra ez a világ?
Igen, mindig is érdekelt. Nagy rajongója vagyok Fellini munkáinak. Színes, teátrális, őrült filmeket csinált, mély mondanivalóval. Szeretem ezt a kombinációt, főleg ha igaz érzelmekkel keveredik, és a cirkusz ilyesmi. Ugyanakkor van benne valami tragikus is. Minden mókásnak tűnik, de rengeteg munka van mögötte. Arra emlékeztet, hogy amikor turnézunk, az olyan, mint egy vándorcirkusz.
Úgy tudom, az ’I Salute You Christopher’ című számot Christopher Hitchens angol írónak szántad.
Nagy rajongója lettem az írásainak. Aztán megtudtam, hogy rákot diagnosztizáltak nála és haldoklik, ezért döntöttem úgy, hogy írok neki egy dalt. Nagyon furcsa érzés Christopher-ről énekelni, miközben téged is úgy hívnak, mert olyan, mintha magadról beszélnél. Elsősorban róla szól, de mindemellett a saját halandóságomról is.
Az albumnyitó dalok mindig nagyon fontosak, mivel ezek vezetik fel a lemezt. Hogy szoktad őket kiválasztani?
Általában azt választom, amiről azt gondolom, hogy a legtöbben utálni fogják, mert ha valami szokatlannal nyitsz, az egész albumot egy másik irányba fogja elvinni. Az ’I Salute You Christopher’ tökéletesen kifejezi a jelenlegi állapotomat. A legérzelmesebb dalok lesznek általában az albumnyitányok, mert az emberek abból tudják, hol tartok éppen fejben.
Azt nyilatkoztad, hogy az albumkészítés olyan, mint életet adni egy nem kívánatos gyermeknek. Azért szereted a „gyerekeidet”?
Igen, de nem foglalkozom velük sokat, vagyis nem szoktam a saját albumaimat hallgatni. Persze minden este játszom őket, de az teljesen más. Talán, majd ha öregember leszek, a karosszékemben ülve áttekintem, mit csináltam. De jelenleg még benne vagyok, és előre kell néznem. Sokat foglalkozom velük, amíg készítem, de utána már nem. Szeretem őket, itt vannak a szívemben, de közben mindig újra vágyok.
Van kedvenced?
Ez hangulatfüggő. Zeneileg a Bernadette-ben sok örömömet leltem, büszke vagyok rá. Az Oh, Beautiful Town-t volt a legnehezebb megírni. A családomról szól, a gyermekkoromról, amiről eddig nem énekeltem, de mostanra elértem arra a pontra, hogy nagyon élvezem.
Úgy hallottam, egy új irányba szeretnél elmenni, több szórakozással és kevesebb melankolikus dallammal. Hogyan fog ez hangzani?
A reggae-re gondoltam vagy karibi zenére (*nevet*). Jó, nem. Mindig kemény, mikor egy új albummal jövök ki, ilyesmi érzés lehet a szülés utáni depresszió. Ezen szeretnék változtatni. A több szórakozás alatt az albumkészítés folyamatára gondoltam. A zene marad melankolikus, de a készítését szeretném több emberrel megosztani, mert egyébként baromi magányos meló.
Fotó: Ben Wolf
