Warning: getimagesize(https://phenom.hu/wp-content/uploads/greg-haines03.jpg): failed to open stream: HTTP request failed! HTTP/1.1 404 Not Found in /data/d/a/da3be729-9c13-469a-8cf8-cb4f81fa1da3/phenom.hu/web/wp-content/themes/phenomenon_v4/single_default.php on line 11
Fülelnivaló elektronika – Greg Haines: Where We Were
A modern klasszikus stílusvilág egyik fiatal képviselője, a brit Greg Haines hét év alatt a negyedik albummal jelentkezik, nem is beszélve az EP-kről, valamint a The Alvaret Ensemble-lel való együttműködéséről. A kísérletezés fogalmát messzemenően kimerítő zenész eddigi életműve is számtalan zenei stílusból hörpintett, ám legújabb, Where We Were c. albuma végképp új irányvonalat jelent. Finom, gyengéd elektronika árad nyolc bódító szerzeményből, amelyek meg sem próbálnak visszanyúlni a korábbi albumok dallamvilágához. Ez valami más, valami szokatlan, valami új – de mindenképpen valami jó.
Greg Haines (aki nemrégiben mutatkozott be a Line-Up rovatunkban) az évek során számtalan úton-módon kísérletezett, mígnem elért a Where We Were berkeibe. A korai időkben – vagyis a debütáló Slumber Tides és az azt követő Until The Point Of Hushed Support esetében – monumentális és elképesztő dallamrepertoár uralta a szerzeményeket, melyekben a vonósokra hárult a főszerep, földöntúli vokálos kíséretet kapva Kristin Evensen Giaevertől. S bár a háttér itt sem nélkülözött elektronikusabb elemeket, a hangsúly a valódi hangszerekre hegyeződött ki. A Digressions már változtatott az arányokon: eltűnt a vokál, megjelent és kiemelt pozícióba került a zongora, és egyre több effekt jutott levegőhöz a vonósok jelenléte mellett. E három nagylemez (melyek most egy boxsetben is újra kiadásra kerülnek, ezúttal már vinyl formában is) főleg hosszú, epikus darabokban bővelkedett, melyeknek emésztéséhez érdemes pihent gyomorral hozzáfogni, hogy a jóllakottság érzése töltsön el minket. Mindezek után érkezett egy kis zongorás kitérő a Moments Eluding EP személyében, melyet Haines egy nap alatt rögzített, és rövidebb, érzéki zongoraszólamokkal fegyverezte fel dalait. S ahogy munkássága során egyre kevesebb szerep jutott a vonósoknak, ugyanez a hanyatlás figyelhető meg a zongorával is, amely lassan került előtérbe, főszerepet kapott, majd pusztán körítéssé vált a legújabb anyag esetében.
Előadó: Greg Haines
Cím: Where We Were
Kiadás éve: 2013
Kiadó: Denovali
Honlap: www.greghaines.wordpress.com
Értékelés: 9/10
A Where We Were-t egy különleges utazásként lehet értékelni: izgalmas kalandozás és kiteljesedés, lebegés és elmélyülés, merengés és csodálkozás. Egy aprólékosan kidolgozott anyag, amelynek igazi mélységére nagyon oda kell fülelni. A zongora nem igazán tündökölhet saját fényében, helyette inkább torzított, elnyújtott, variált hangok produkálására lett késztetve, mellette pedig analóg szintetizátorok és változatos elektronikus játékszerek sorakoznak. Az időközben háttérzajként felbukkanó ütőshangszereket a The Alvaret Ensemble-s kolléga, Sytze Pruiksma szólaltatta meg a felvételek során, ettől eltekintve viszont minden dallamért egyedül Haines felelős (igaz, a keverést és a masterelést már Nils Frahmmal közösen végezte).
A lemez fő ismérve a mértékletesség és a fokozatosság. A dalok nagy része lassan szippant be az elektronikus hangsávok birodalmába, finoman indítva az elején, majd kész katarzist okozva a végén. A felvezető szerepet a The Intruder kapta, amely még bátran öleli keblére a fekete-fehér billentyűket és az ütősöket is, de már itt megismerkedünk a szintik erejével. A fokozatosság mintaképének is kikiáltható So It Goes viszont párhuzamba állítható az imént említett társával, hiszen itt némileg áthallható a hasonlóság, bár ezúttal sokkal erősebb és élesebb végkifejlet ér minket.
A ritmusszekció markáns szerephez jut két dalban is, illetve még ehhez a duóhoz hozzácsatolhatunk egy harmadik jelöltet is. Az új lemezről elsőként bemutatott The Whole, valamint a Habenero magasan kiemelkedik átmozgató taktusai és pörgős ütemei nyomán, maguk mögött hagyva némi afrikai zenei utóízt. Ez utóbbi nem véletlen, hiszen Haines az album készítésének kapcsán a nigériai Tony Allent és más afrikai zeneszerzőket is inspirálóiként emlegetett. Szintén a tempósabb darabokhoz csatolhatjuk a Something Happened c. szerzeményt, amely halkan indítja be dübörgő ütemeit, hogy – tartva magát az alapelvhez – fokozatosan csúcsosodjon ki.
A masszív szintis alapokkal nyugodt iramban csordogáló számok és az erős taktusokkal teli trió között lágy harmónia alakul ki a végére. Középtájt vízválasztóként a röpke Trasiemo tör utat magának, bár talán ez a miniatűr, pötyögős közbeszólás az egyetlen, kissé feleslegesnek ítélhető próbálkozás, ami a lemez kevésbé sikerültebb elemeihez sorolható. Pedig lehetne sodródni az elektronikus hullámokkal, de itt néhány faág gabalyodhat belénk útközben. Félresöpörve ezeket azonban folytatódhat a hol kellemesen átmozgató, hol az elménket simogató dallamok befogadása.
Semmiképpen se várjunk olyan albumot, ami azonnal hat. Greg Haines mindig is a monumentális elképzeléseit ültette át hangjegyek formájába, amelyekre időt kellett szánni. És bár az elektronikusabb irányvonalával némileg minimalistább (de egyáltalán nem simán minimalista) stílusban kalandozott, a Where We Were által generált hangulatot türelemmel kell befogadni. De aki nyitott az itt megvalósuló világra, annak erős élményekben lesz része – pláne, ha mindezt egy jó minőségű fejhallgatóval teszi. Mert az aprólékosan kidolgozott hangsávok igazi mivoltára így érdemes odafülelni.
Szerző: Varju Kitti
