Páros rangadó – A Disclosure és a Mount Kimbie új lemezének kritikája

Avatar photo
2013.05.30., 20:05

Csak nagyon kevés dolog képes kicsit is háttérbe szorítani ezekben a napokban a nagy Daft Punk hypegépezetet. Két jó tippünk azért mégis van. Az egyik a Disclosure bemutatkozó nagylemeze, amit már régóta óriási várakozás előzött meg, és aki követte a duó eddigi diadalmenetét, annak nem szolgálok eget rengető kijelentéssel: ez a szinte tinédzserkorú testvérpár ezzel a debütálással ellopja a show-t a robotok orra elől. A Settle minden egyes száma olyan azonnal fülbemászó tánczene, amilyen talán annak idején a Daft Punk-debüt, a Homework volt. Az angol színtér erősségét jelzi, hogy egy − lényegesen kisebb felhajtással felvezetett, de annál nagyobb ambiciózusságról árulkodó − másik fontos elektronikus lemez is érkezett a napokban a szigetországból, méghozzá a Mount Kimbie duó második LP-je, a Cold Spring Fault Less Youth. Míg a Disclosure a lábakat, addig a Mount Kimbie inkább a vájtfüleket vette célba. Akármelyik a szimpatikusabb, annyit előre elárulhatunk: nem választhatunk rosszul.


„ – Mi lenne az, amit mindenképp magaddal vinnél egy turnéra? – Egy Kindle-t és egy olyan nyakpárnát – ez ám a rock’n’roll!” A mindössze a 18 éves Lawrence fivér, Howard (aki ezek szerint nem veti meg a kényelmet) tipikus hőse 2013-nak. Egy angol kisváros lakójaként a nála három évvel idősebb bátyjával, Guy-jal egyszerre kattannak rá a klasszikus amerikai hiphopra, (J Dilla természetesen, ki más is lehetne a háttérben) és a detroiti, chicagói house-szcénára. Aztán egy szürke, esős angol reggelen hősünk úgy ébredhet, hogy a zenei élmények által ihletett − egyszeri poénnak induló – közös zenei szárnypróbálgatásból hirtelen a világ összes menő zenei blogját bejáró produkció lett. És még a profi zenész szülőknek is bejön a fivérek együtt lógásának eredménye. Rendes fiúk, jó testvérek, kiegyensúlyozott családi háttér − hölgyeim és uraim, üdvözöljük 2013 igazi rocksztárjait!

Ártatlan módon ugyan, de valamibe nagyon beletrafáltak a Lawrence fivérek. Nincs különösebb titok a dolog mögött, valószínűleg a „jókor, jó helyen” elve érvényesült ezúttal is. A White Noise elsöprő és megérdemelt sikerekor egyértelmű volt: ha a duó első nagylemezének többi száma akár csak alulról megcsiklandozza az említett dal színvonalát, akkor az a nagylemez jó ideig kikerülhetetlen tényezője lesz a klubéletnek. És bizony úgy tűnik, csiklandozásnál többről van szó.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

De miért is ennyire megkapó ez a produkció? Nos, a válasz valószínűleg abban a manapság kissé furán hangzó háttérinformációban rejlik, miszerint a Lawrence testvéreknek egészen 2 évvel ezelőttig fogalma sem volt arról, mi fán terem a dance és house. Akár hisszük, akár nem, tényleg érezhető valami ártatlan naivitás ezekben a számokban. Az meg kit érdekel, hogy ez a naivitás valós vagy sem, ha a dolog működik. Más is újrahasznosította már azokat az elemeket (a már említett hatások mellett az UK garage-t és főleg a UK funky-t, meg persze a sokadik posztdubstepet), amiket a Disclosure felhasznál a dalok szerzésénél. De mégis van valami védjegyszerű, őszinte, pozitív töltet ezekben a számokban, ami miatt a Settle fejben és a valóságban is alaposan megtáncoltatja az embert. Az album minden egyes száma potenciális sláger, nehéz lenne kiemelni közülük egyet is, az eddig hivatalosan is megjelent dalokat (When A Fire Starts To Burn, Latch, You & Me) pedig amúgy is már mindenki rongyosra hallgatta. De ha személyes kedvencet kellene említenem, akkor az F For U-t és a Grab Hert mondanám. Ráadásul ezekben a számokban nincs is híres közreműködő, se Jamie Woon, se Jessie Ware, de ezen a lemezen ők amúgy is csak „kiegészítők”, már bocsánat.
A duó egyszer azt nyilatkozta, sokszor hallgattak az album készítése közben Daft Punkot, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ihletet merítsenek ahhoz, hogy hogyan is kell egy mindvégig izgalmas dance-albumot összehozni. Úgy tűnik, a Lawrence fivérek nemcsak jó helyen keresgéltek, hanem meg is találták a helyes módszert.

Azonban nem lehet folyamatosan fenntartani a Disclosure-féle felhőtlen house által kiváltott eufóriát. Bevallom, az én szívem is inkább a befordultabb, csendesebb elektronika felé húz. A Mount Kimbie pedig annak idején már az első nagylemezzel (Crooks & Lovers) is a magamfajtáknak okozott inkább örömöt az érezhetően nagyon aprólékos módszerrel összevagdosott, összeragasztgatott számaival. Az a lemez a furcsa és olykor egészen meglepő ötleteivel szép lassan kúszott az ember hallójárataiba, ezúttal azonban Dom Maker és Moi Campos kettőse egészen másfajta hangulatú lemezzel jelentkezett, úgy, hogy azért sok mindent átmentettek a korábbi szerzeményeik lo-fi-os, olykor a folktronicát idéző, ambientes hangzásából. Jelzésértékű lehetett már az is, hogy eltűntek a duó vizuális megjelenéséből az angol hétköznapokat megörökítő fotók: a Mount Kimbie ezúttal valami merészebbet gondolt ki, újra alapjaitól felépítve az eddig sem szegényes ötlettárat.

A tagokkal készült interjúkból az derül ki, hogy a váltás nem volt annyira tudatos, mint amennyire az utólag, a Cold Spring Fault Less Youth elkészülte után tűnik. Nem átgondolt döntés eredménye például az egyik legnagyobb újdonság, Dom Maker szinte minden számban felbukkanó éneke sem. Az azonban már ennél jóval tudatosabb döntésnek tűnik a duó részéről, hogy az új LP alkotói folyamatába, felvételébe több külső embert is „beengedtek”. Valójában ez utóbbi miatt érezhető, hogy a Mount Kimbie ha nem is tárta szélesre a kapukat hallgatói előtt a számokban rejlő titok felfedezéséhez, azért már nem tűnik úgy, mintha magukra zárták volna az ajtót, és nem is akarnának onnan kijönni.

A legnyilvánvalóbb „idegen elem” a lemezen King Krule, polgári nevén Archy Marshall vendégszereplése, aki nemcsak amolyan hangzatos közreműködő, hanem sokkal inkább a kreatív folyamat teljes jogú tagja volt. Az LP legjobb pillanatai egyértelműen ahhoz a két közös számhoz (You Took Your Time; Meter, Pale, Tone) köthetőek, melyekben jellegzetes orgánuma feltűnik. Ha nem is közvetlenül, de két másik személy is jelentősen befolyásolta a lemez hangzását. Egyikőjük Andy Marshall, a Stereolab egykori dobosa: házi stúdiójának felszereltsége „okolható” a Mount Kimbie korábbi felvételeiben alig feltűnő élő hangszerek előtérbe kerülésének. A másik jól hallható különbségért pedig Dilip Harris a felelős: személyében először vont be külső embert a szerzőpáros a végső keverés folyamatába, ami miatt a lo-fi barkácshangzás szinte el is tűnt a számokból.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Az említett változások persze nem azt jelentik, hogy a producerpáros valami poposabb, tisztább dologgal rukkolt volna elő. A Mount Kimbie megmaradt ugyanannak az izgalmas és agyas produkciónak, csak már nem annyira „elfojtott” módon. A Cold Spring… továbbviszi azt a titokzatos, befelé figyelő vonalat, ami már eddig nehezen behatárolhatóvá, épp ezért oly érdekessé tette a duó számait. A Mount Kimbie eddig is nehezen volt értelmezhető csak az elektronikus zenei keretein belül, de ezzel az új nagylemezzel úgy gondolom, végleg ki is bújtak ebből a kategóriából. Az olyan dalok, mint például a So Many Times, So Many Ways, egyértelműen azt mutatják, a szerzőpárost akkor sem kell félteni, ha az élő, hangszeres zene veszi át a vezető szerepet zenéjükben. Ettől még persze Maker és Campos produkciója ugyanúgy irányadó jelensége maradt a kortárs elektronikus zenének, de jó látni, hogy mertek más és rájuk eddig nem jellemző eszközökhöz is nyúlni. A Cold Spring…az év egyik kellemes meglepetése, bűn lenne kihagyni, még akkor is, ha ez a lemez inkább otthon és nem a klubokban lesz kedvenc.

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás